Prágai anzix
olykor azt álmodom
hogy én vagyok a Moldva
szétfolyok Prága szívében
s piszkosfehér turistahajók
úsznak át rajtam
a Károly- s a Légiósok hídja
között, ha lemegy a nap
sörré változom
s mint egy nagy sörpatak
apró habok közt ringatom magam
s a szerelmet, hogy ne fájjon, örökre
konvertálom füstölt-főtt csülökre
s partjaimnál nagy sült kacsák úsznak
de fel kell ébredni reggel
de el kel menni holnap
tükrömben, mikor én vagyok a Moldva
elviszem Prága arcait
s belemosom itthon a Szamosba
Farkas Wellmann Endre:
Lucius Domitius lázbeszéde
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Prágában jártunk - graffitit nem láttunk 2010.02.17. 00:30:10
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.